Olvasási idő: kb. 4 perc
pihenés miatti bűntudat
A hang, ami belül azt mormolja, hogy ezt a napot is elcseszted és ennek a hétnek is lőttek, hamis hang.
Ne engedd, hogy tönkre tegye a hangulatodat, az önmagadról alkotott képedet, és lassan az egész életedet.
Sokáig észrevétlenül összekapcsoljuk az elégedettséget a teljesítménnyel.
Akkor érezzük hasznosnak a napot, amikor sok minden mellé kerül pipa. Amikor dolgoztunk a munkahelyen, főztünk, rendet tettünk, menedzseltük a családot, megoldottuk a felmerülő problémákat, és még arra is jutott energiánk, hogy másokra figyeljünk.
Mennyire furcsa, hogy mindezt természetesnek vesszük.
Miközben az, ami értünk történhetne, sokszor fel sem kerül erre a képzeletbeli listára. 
- Egy fél óra csend.
- Egy nyugodtan megivott kávé.
- Egy könyv néhány oldala.
- Vagy az, hogy egyszerűen nem csinálsz semmit, csak ülsz pár percet és bambulsz magad elé.
Ezek már luxusnak számítanak és csak a nap végén megmaradt időből járhatnának nekünk – természetesen csak akkor, amikor már mindennel végeztünk.
☝️Csakhogy a „minden” soha nem ér véget.
Mindig marad egy következő feladat, egy elintéznivaló, egy üzenet, egy újabb dolog, amellyel lehetne még foglalkozni. Így könnyen egymás után pörögnek le a napjaink úgy, hogy folyamatosan működünk, miközben egyre kevésbé vagyunk jelen saját magunk számára.
Én is szeretem, amikor haladnak a dolgaim. 
Jó érzés dolgozni, alkotni, végigvinni valamit, amit elterveztem. Este örömmel gondolok arra, amit sikerült megcsinálnom.
Azt viszont már nem várom el magamtól, hogy minden nap ugyanannyit bírjak.
- Vannak napok, amikor sok minden belefér.
- Máskor lassabban haladok, több pihenésre van szükségem, vagy egyszerűen nincs bennem annyi lendület.
- És vannak olyan napok, amikor nincs munka, nincs kötelesség, csak pihenés, töltődés és kikapcsolódás.
Ettől még ezek a napok nem lesznek értéktelenek, és én sem leszek kevesebb.
Ma már a haladást is tágabban értelmezem.
» Haladás az is, amikor elvégzek egy régóta halogatott feladatot.
» És az is, amikor időben észreveszem, hogy elfáradtam.
» Haladás az is, amikor kitartóan dolgozom valamin.
» És az is, amikor nem próbálom átnyomni magam a saját határaimon.
Az önmagunkról való gondoskodás nem mindig látványos. Sokszor csak annyi, hogy figyelembe vesszük, mire van szükségünk, mielőtt a testünk vagy a lelkünk kényszerít megállásra.
😩 A kimerülés nem kizárólag a munkahelyen jelenhet meg.
- Ki lehet merülni az állandó gondoskodásban.
- A családi feladatokban.
- A párkapcsolatban.
- Abban, hogy mindig elérhetőek vagyunk.
- Abban, hogy hosszú időn keresztül mindenki más szükséglete előrébb kerül a sajátunknál.
A kötelességtudat érték. 
A megbízhatóság is az.
De ugyanakkora érték az is, hogy tudatosan és szeretettel figyelünk magunkra, a szükségleteinkre. Nekünk is jár az a türelem, törődés és figyelem, amelyet olyan természetesen adunk másoknak.
Amikor figyelsz magadra, amikor végre te kerülsz az első helyre az életedben, attól nem leszel kevésbé hatékony.
Épp ellenkezőleg:
- Kipihentebben tisztábban gondolkodsz.
- Könnyebben átlátod az összefüggéseket.
- Jobb döntéseket tudsz hozni.
- Hatékonyabban végzed el a feladataidat.
- Több valódi figyelmet és kedvességet tudsz adni másoknak úgy, hogy abban nem merülsz ki.
-
Ráadásul a pihenés kívülről is látszani fog rajtad. Az arckifejezéseden, a tekintetedben, a tartásodban, a kisugárzásodban.
Ezen a héten tudatosan figyeld meg:
- Amikor esténként végignézed a napodat, csak azt veszed-e számba, amit elvégeztél?
- Vagy azt is észreveszed, amit saját magadért tettél?
És gondold végig azt is:
A figyelmedből, idődből és energiádból számodra mennyi lenne az ideális arány önmagad és mások között?
- 20–80%?
- 40–60%?
- 50–50%?
- vagy akár 70–30%?
Nincs egy abszolút jó vagy rossz válasz.
A lényeg, hogy megtaláld azt az arányt, amely téged és az életedet valóban támogatja.
És igen, ez az arány időről-időre megváltozhat.
Hiszen másra van szükségünk egy nyugodtabb időszakban, és másra akkor, amikor több feladat, felelősség vagy nehézség vesz körül bennünket.
A fontos az, hogy ne maradj ki a saját életedből, hiszen te vagy az életed főszereplője! 😉
Szeretettel,
Melinda
