Rólam

Már gyerekként is hittem abban, hogy az amit csinálok, ahogyan viselkedem, az nem csak a közvetlen környezetemre, hanem globális szinten az egész világra hat.  (Felnőtt fejjel megtudtam, hogy ezt úgy hívják „Pillangó effektus”. ) 

Hittem, hogyha figyelünk a cselekedeteinkre, akkor egy olyan élet, egy olyan világ teremthető, ahol minden ember boldog és önfeledt.

De mint sokan másokat, engem is kényszer pályára tettek a hitrendszereim és nézőpontjaim, amiket – tudattalanul – átvettem a szűkebb és tágabb környezetemtől.
Hiába volt erős a meggyődődésem arról, hogy igazam van, a tudatalattimban lévő többi program gátlástalanul felülírta az életem alakulását.

20 évesen választottam azt, hogy Budapestre költözöm. Nagy reményekkel és mégnagyobb álmokkal, vágyakkal érkeztem. Olyanokkal, ami a többi ember lelkében is benne van.

Ugyanúgy vágytam egy ideális életre, mint mindenki más.

Szerettem volna megteremteni egy életet, ahol a mindennapok része a:

De egyik sem valósult meg. 

Folyamatosan falakba ütköztem, folyamatosan kudarcok és csalódások értek. Nem értettem, hogy miért ilyen mostoha velem az élet…

Akkor még nem tudtam, hogy egy hatalmas csokorra való negatív séma uralkodott az  elmémben, amik folyamatosan azon dolgoztak, hogy az álmaimban örzött élet elpusztuljon. 

Igen, először fel kellett ismernem őket, rá kellett látnom a működésükre, hogy legyen esélyem megtörni és utána más mintákat, hitrendszereket, meggyőződéseket választani helyettük:

Így indultam el az önmegismerés szövevényes, izgalmas és néha letaglózóan fájdalmas útján.

önazonos nő2