Már gyerekként is hittem abban, hogy az amit csinálok, ahogyan viselkedem, az nem csak a közvetlen környezetemre, hanem globális szinten az egész világra hat. (Felnőtt fejjel megtudtam, hogy ezt úgy hívják „Pillangó effektus”. )
Hittem, hogyha figyelünk a cselekedeteinkre, akkor egy olyan élet, egy olyan világ teremthető, ahol minden ember boldog és önfeledt.
20 évesen választottam azt, hogy Budapestre költözöm. Nagy reményekkel és mégnagyobb álmokkal, vágyakkal érkeztem. Olyanokkal, ami a többi ember lelkében is benne van.
Ugyanúgy vágytam egy ideális életre, mint mindenki más.
Szerettem volna megteremteni egy életet, ahol a mindennapok része a:
- boldog és harmonikus családi élet,
- szerető társ, akiben maximálisan megbízhatok,
- sikeres karrier és anyagi jólét,
- csodás utazások és felejthetetlen élmények,
- szívből jövő nevetés és gondtalan kikapcsolódás,
- önmagam elismerése és szeretete nőként, társként, anyaként,
- és egy olyan elégedettség érzés, ami a belső önbecsülésemből fakad.
De egyik sem valósult meg.
Folyamatosan falakba ütköztem, folyamatosan kudarcok és csalódások értek. Nem értettem, hogy miért ilyen mostoha velem az élet…
Akkor még nem tudtam, hogy egy hatalmas csokorra való negatív séma uralkodott az elmémben, amik folyamatosan azon dolgoztak, hogy az álmaimban örzött élet elpusztuljon.
Igen, először fel kellett ismernem őket, rá kellett látnom a működésükre, hogy legyen esélyem megtörni és utána más mintákat, hitrendszereket, meggyőződéseket választani helyettük:
- olyanokat, amik már annak az életnek a megvalósulását szolgálták, amire vágytam
- olyanokat, amik barátként és szövetségesként teremtették velem együtt a vágyott életet
Így indultam el az önmegismerés szövevényes, izgalmas és néha letaglózóan fájdalmas útján.
- Felfedeztem és megtanultam, hogy az elmém lehet az ellenségem is – ha hagyom, hogy a mások által elültetett gondolatok uralják – és lehet a legjobb és legbizalmasabb barátom és szövetségesem is, aki rendületlenül tevékenykedik azon, hogy azt az életet élhessem, ami örömteli és kivételes számomra.
- Megtanultam és megtapasztaltam, hogy az érzelmeim elfolytása és „lefagyasztása” egyre beszűkültebb és egyre depressziósabb életet hoznak létre.
Az érzelmek fokozatos felszabadítása és megélése, nem csak erőt és energiát adnak, hanem önazonosságot, szabadságot és az élet füszerét is.
- A testemmel való harmónia megélése, és a testem szeretetének és táplálásának fontossága azóta vált egyételművé és első számúvá, amióta megéltem és megtapasztaltam azt, hogy milyen, amikor teljes mértékben tönkre teszem.
A testem az otthonom. Ő az, aki a születésem pillanatától a halálom pillanatáig mindig – a nap 24 órájában – velem van. Velem van, ha szomorú vagyok, velem van ha boldog vagyok és mindig, minden körülmény között azon dolgozik, hogy működjön és segítsen engem. A testem az, aki – bármi is történjen – feltétel nélkül szeret, támogat és csak ad és ad és ad…
- Test – Lélek – Szellem
Egy olyan hármasság, mely szövetségben van, és csak együtt tudják megteremteni a kivételes és örömteli ÉLETET. Az Ő harmóniájuk megteremtése az, ami életünk egyik fő célja, hiszen ebből fakad minden.
