Vivien úgy döntött, hogy ma megkérdezi a testétől, mire lenne szüksége, mi az, amiből hiányt szenved.
Komoly előre lépés volt ez a részéről, hiszen eddig nem közelített ilyen módon a testéhez, nem igazán kérdezett tőle semmit.
- a kerekséget ott, ahol laposat szeretett volna,
- a puhaságot, ahol keménységre vágyott,
- az egyeneset, ahol íveltségnek örült volna
szóval mindazokat az ítéleteket és elvárásokat, amelyek egy csomó Soha-Nem-Elég-Jó -ságot hoztak létre.
"Tudnál egyszerűen így szeretni?"
Amikor végre meghallotta ezt a belső suttogást, valami megváltozott benne. Már nem csak azt látta, amit a tükör megmutatott, hanem azt is, amit önmagának soha nem engedett megélni: a saját szeretetének erejét.
TETSZIK?
LÉGY RENDSZERES OLVASÓM,
IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELEMRE
Gondolj csak bele:
- Mi lenne, ha minden reggel így tudnál a tükörbe nézni?
- Mi lenne, ha minden nap megajándékoznád magadat azzal az elfogadással, amire talán egész életedben vártál másoktól?
Amikor megengedjük magunknak, hogy valóban lássuk és szeressük azt, akik vagyunk, akkor felszabadul bennünk az a mély, belső energia, ami eddig a megfelelni akarás mögött volt rejtve.
Ez az a pillanat, amikor már nem külső megerősítések után kutatunk, hanem a saját belső békénk és örömünk válik a legnagyobb támaszunkká.
Tudd, hogy a szeretet nem egy végcél, hanem minden egyes nap az újra és újra választás eredménye.
Igen, választhatod azt, hogy ma is elismered mindazt, amit már megvalósítottál, azt a testet, amely hűségesen hordoz nap mint nap, és azt a lelket, amely minden változással csak gazdagabb lesz.
A mai nap és ez a pillanat is egy újabb lehetőség arra, hogy megkérdezd a testedet, mire van szüksége, és hogy meghallgasd, mit válaszol.
Lehet, hogy egy nagy korty vízre, egy kis mozgásra vagy csendre vágyik.
De bármit is kér tőled, emlékezz rá:
A legfontosabb, hogy úgy tudj vele lenni, mint egy szeretett társsal – türelemmel, gyengédséggel és elvárások nélkül.
Elfogadni mindazt, aki, ami most vagy.