Papnők Utódai – 2.

A történet első részét ide kattintva tudod elolvasni: Papnők Utódai – 1.

Órák teltek el a hajnali álom óta, de még mindig az átélt élmény hatása alatt volt. A képek ott villództak benne és körülötte, szinte valóságosabbnak tűntek, mint irodájának falai.

Az ablak előtt állva hosszú percek óta meredt a távolba. A Duna méltóságteljesen szelte át a várost, miközben hátán csillogva táncoltak az őszi napsugarak, de Emma számára mindez most láthatatlan volt, hiszen elméjét valami teljesen más kötötte le.

Először is a sötét erdő, ahol álmában találta magát. Biztos volt benne, hogy soha életében nem járt ott, mégis, mintha minden egyes fát és az ösvény minden egyes kanyarulatát ismerte volna. Az égitestek fénye pedig olyan hűvös ragyogással árasztották el az erdőt, ami mélyen a lelkébe hatolt.

Az ismeretlen nő szavai sem hagyták békén.

„Az ősi tudást hordozod a szívedben.
Ne felejtsd el a régi tanokat és rítusokat.
Az örök nőiség ereje benned rejlik.”

Mi lehetett ez az ősi tudás, és miért rettent meg attól, hogy neki kell megtalálnia és újraélesztenie?

Őrület. Ki ő, hogy ilyen dolgokkal foglalkozzon?

Lassan elfordult az ablaktól és elindult az asztalához. A napfény szomorúan intet búcsút gesztenyebarna hajának és gyorsan végig simította dúsan hullámzó tincseit, hogy emlékét magával vihesse.

Ránézett a számítógépére, amelyen a reklámügynökséghez tartozó projekteket kezelte. Egyszerűen muszáj volt eljönnie otthonról, mert képtelen volt koncentrálni a munkájára, de nem sok sikerrel járt. Erőteljesen bosszantotta is, hiszen a határidők rohamosan közeledtek és profizmusa állandóan arra ösztökélte, hogy legyen alapos és megbízható. Ugyan tudta, szigorú elvárásokat támaszt maga felé, de valahogy eddig nem sikerült leküzdenie. Igaz nem is sokat tett az ügy érdekében.

Nagy sóhajjal huppant le a székére, amikor is nyílt az ajtó és Laura dugta be a fejét, megmentve őt a kényszerű munkavégzéstől.

– Szia. Bejöhetek? – kérdezte csilingelő hangon, miközben kíváncsiság suhant át a tekintetén, ahogy Emmát nézte.

Naná, hogy rögtön észre vette, hogy valami nem stimmel. – bosszankodott Emma

– Minden rendben veled? Fura arcot vágsz. – kérdezte óvatosan

Kósza gondolatként átsuhant Emma elméjén, hogy beszél az álmáról, de aztán elvetette, nem bonyolítva tovább a helyzetet. Amúgy sem szerette megosztani a gondjait másokkal, mert abban hitt, hogy magának kell rendezni a dolgait.

– Persze, minden rendben van. – mosolygott megnyugtatóan – Mit szeretnél?

Laura olyan volt, mint egy kíváncsi, huncut kobold. Apró, 165 centis termetével, tüskésre nyírt vörös hajával és kedves szeplőivel mindenkiben azonnal felidézte e mesebeli lények emlékét.

– Képzeld – kezdett bele hatalmas lelkesedéssel – szombaton lesz a következő meditációs est a Lótusz jógastúdióban és most egy olyan vendégelőadót hívtak meg, aki a mindennapok rítusairól, szertartásairól fog beszélni. Petra szerint ez a hölgy nagyon komoly tudással rendelkezik és hatalmas szerencsénk van, hogy pont most jár Magyarországon. Ráadásul vállalta, hogy tart nekünk egy előadást és egy rövid bemutatót is. Azt mondják, hogyha ezt a tudást elkezdjük használni, akkor varázslat költözik az életünkbe. – kacsintott egy hatalmas vigyor kíséretében a nagymonológja végén.

– Eljössz velem? – kérdezte reménykedve Laura

Emma elgondolkozva nézett maga elé. Ugyan eljárt heti rendszerességgel jógázni, de a szellemiségével és a spiritualitással nem igazán foglalkozott. Számára csak az volt a fontos, hogy a pörgős napok után le tudjon csendesedni, a testéből is le tudja vezetni a feszültséget, no meg a külsejére is büszke akart lenni. Ehhez pedig a jóga tökéletes eszköz volt számára. De amit most Laura mondott, az megrettentette. Akar ő belebonyolódni ilyen dolgokba? Mi van, ha egy olyan úton indul el, ami nem várt következmények lavináját idézi elő? Szerette az életét úgy ahogy van. Bár tudta van néhány dolog, amit meg kéne oldania, amire rá kéne néznie, de jól elvolt velük. Legalábbis ezzel nyugtatta eddig magát.  

Szíve hevesebben kalimpált és érezte, ahogy izmai megfeszülnek, mint egy ugrásra kész pumának. Mi ez? Félelem vagy izgatottság? – tette fel magának a kérdést.

~~~~~~~~~~

  • Vajon hogy dönt Emma?
  • Elmegy a találkozóra?
  • És ha igen, milyen következményekkel fog járni ez számára?

 

Ha érdekel a történet folytatása és tudni akarod, hogy mi lesz Emmával, akkor jelezd felém egy kommenttel.

 


Találj vissza a Papnői minőségeidhez és ébreszd a női körök erejét!

Kattints ⇓ a ⇓ képre.



 

2 thoughts on “Papnők Utódai – 2.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük