Sok-sok történet lebeg a feledés homályában, hogy egyszer újra a felszínre emelkedhessenek.. így érkeznek most a Papnőmesék is.
Fogadd szeretettel, megértéssel őket.
~~~~
Álltam a szikla peremén és csak néztem az aláhulló képek sorát, az eljövendő életeim képeinek sorát.
Tudtam, hogy hamarosan útra fogok kelni, egy olyan útra, mely nem csak az én Létemet, hanem mindannyiunk Létét meg fogja határozni.
– Nehéz és hosszú út lesz – szólt Nadja
– Igen, tudom.
– Felkészültél minden szinten – mondta, és finoman megszorította a karomat.
– Mégis úgy érzem, hogy a felelősség összeroppantja a lelkemet.
Együttérzés suhant át a szemén – Tudom, hatalmas súlyt viszel a válladon..
A képek, mint fénylő üveggolyók zuhantak a mélybe az Idő Zuhatagában, majd az egyik hirtelen kiemelkedett és megmerevedett.
Magamat láttam, amint női körben tanítom a Sötétség által elvett tudást.
Felismertem mostani Női Szövetségünk tagjai közül jó néhányat, ahogy visszaemlékeztek az Ősi Tanra.
A jel, mely oly sokáig szunnyadt, újra lüktetni kezdett az Aurájukban.– Látod, sikerülni fog – mosolygott rám melegen a Mentorom, a legjobb barátom.
A folytatásért kattints ide » Papnőmesék
~~~