A „Papnők Utódai” könyv a szakrális nőiség felfedezéséről, női önismeretről, mély spirituális utazásról, valamint az elfeledett papnői minőségek újraélesztéséről szól. A történet most születik, lépésről-lépésre érkezik meg a mi világunkba, az emlékezés homályának fátylát félre lökve. Ha itt vagy és olvasod, akkor tudd, hogy a születés folyamatában te is részt veszel.
~~~
Prológus
Álltam a szikla peremén és csak néztem az aláhulló képek sorát, az eljövendő életeim képeinek sorát.
Tudtam, hogy hamarosan útra fogok kelni, egy olyan útra, mely nem csak az én Létemet, hanem mindannyiunk Létét meg fogja határozni.
– Nehéz és hosszú út lesz – szólt Nadja
– Igen, tudom
– Felkészültél minden szinten – mondta, és finoman megszorította a karomat
– Mégis úgy érzem, hogy a felelősség összeroppantja a lelkemet
Együttérzés suhant át a szemén – Tudom, hatalmas súlyt viszel a válladon
A képek, mint fénylő üveggolyók zuhantak a mélybe az Idő Zuhatagában, majd az egyik hirtelen kiemelkedett és megmerevedett.
Magamat láttam, amint női körben tanítom a Sötétség által elvett tudást. Felismertem mostani Női Szövetségünk tagjai közül jó néhányat, ahogy visszaemlékeztek az Ősi Tanra. A jel, mely oly sokáig szunnyadt, újra lüktetni kezdett az aurájukban.
– Látod, sikerülni fog – mosolygott rám melegen a Mentorom, a legjobb barátom
~~~
Segíts Nőtársaidon, légy megtartó, támogató erő, és erre a feladatotokra emlékeztesd a többieket is. – súgta Nadja, miközben végignézett Papnő társaimon.
7 év telt el, mióta együtt tanul ez a női kör. Minden egyes év a felfelé emelkedő spirál egy-egy szintje, amikre majd vissza kell emlékeznünk. Tudjuk mindannyian, hogy amit most egyetlen év alatt tanultunk meg, ahhoz egy teljes élet fog kelleni, hogy újra aktiváljuk.
Óriási a súly és a felelősség. 7 év tudása, 7 jól megélt élet alatt tud felszínre emelkedni a feledés homályából… és hogy hány félresiklott élet lesz közben, azt nem tudjuk.
Mindig emlékezz és emlékeztesd a többieket is arra, miért van szükség a női körökre. Létkérdés, hogy visszahozzátok ezt a tudást a világba. – mondta Nadja
– Mit tanít a spirál első szintje?
– Megtartó erő a közösség által. Bizalom és gyógyulás első lépcsőfoka. Kapcsolódás önmagammal. A fizikai test újrarendezésének és harmonizálásának alapjai. – sorolom szinte automatikusan
– A spirál második szintje?
– Kapcsolódás a női energiákkal, azok felébresztése. Szembenézés a vágy és a szenvedély erőivel és azok uralásának elsajátítása. A gyönyör mélységei és ereje. Érzelmi biztonság kialakítása. A Nő, Társ, Anya archetípus integrálása és erőbe emelése.
– A spirál harmadik szintje? – kérdezi, miközben rám villan büszke tekintete
Kapcsolódás az ősi teremtő erőhöz. A felelősség második szintje. A Naperőnk aktiválása és tudatos használata. Teremtés a Tűz különböző minőségeivel. A hatalom felismerése és uralása.
Ez az egyik legveszélyesebb szint – sóhajtok fel halkan.
– Mi tartozik a negyedik Spirálhoz?
– Az egyesítő – mosolyodom el– a középpont. Szeretni. Magamat. A világot, mely csak akkor tud megvalósulni, ha az első rendben van. Ezért nem lehet kihagyni a spirál első 3 szintjét, mert azok megértése nélkül lehetetlen ide eljutni.
– Pontosan! Éled, tudod, létezed a tudást. Te magad vagy a 7 spirál. – mosolygott rám Nadja.
Találj vissza a Papnői minőségeidhez és ébreszd a női körök erejét!
Kattints ⇓ a ⇓ képre.
~~~
1. Fejezet: Álom és Üzenet
A város hajnali csendjében Emma éberen feküdt az ágyában és zakatoló szívét figyelte.Tisztán emlékezett álma minden egyes mozzanatára. Szédítő sebességgel kavarogtak benne a képek és tudta, valami fontosat üzennek neki.
Több, mint szokatlan, több, mint különös ez az álom.
Emma 27 éves, független nőként éli az életét a nagyvárosban. Projekt menedzser egy nívós reklámügynökségnél, immár 3. éve. Azt gondolta, igazán elégedett lehet, hiszen a karrierje töretlenül ível felfelé, remek kollégái vannak és barátokból sincs hiány.
Az éjszakai álma azonban teljesen más világba repítette. Egy sötét erdő közepén találta magát, ahol az égitestek fénye csak éppen elegendő volt ahhoz, hogy lássa az ódon fák között kanyargó erdei utat. Hívta, szinte erővel húzta magával az ösvény és egy tisztásra vezette, ahol egy szelíd arcú nő várta a szikrázó forrás mellett. Meleg tekintete mélyen fúródott Emma szemébe, miközben egy régi nyelven szólalt meg.
» Az idő eljött, hogy felébredj. Az ősi tudást hordozod a szívedben. Ne felejtsd el a régi tanokat és rítusokat. Az örök nőiesség ereje benned rejlik.
Az álom emléke még most is Emma lelkében rezgett. Nem tudta kiverni a fejéből az ismeretlen nő szavait.
Érezte, ahogy nyílik benne valami, valami amit most még nem tudott megfogni. Többé már nem az a nő volt, aki este békésen lefeküdt aludni. Egyre erősebben sejlett fel benne, küldetése van, mely meg fogja változtatni a világot, és ő ki akarta deríteni, hogy mi az.
Órák teltek el a hajnali álom óta, de még mindig az átélt élmény hatása alatt volt. A képek ott villództak benne és körülötte, szinte valóságosabbnak tűntek, mint irodájának falai.
Az ablak előtt állva hosszú percek óta meredt a távolba. A Duna méltóságteljesen szelte át a várost, miközben hátán csillogva táncoltak az őszi napsugarak, de Emma számára mindez most láthatatlan volt, hiszen elméjét valami teljesen más kötötte le.
Először is a sötét erdő, ahol álmában találta magát. Biztos volt benne, hogy soha életében nem járt ott, mégis, mintha minden egyes fát és az ösvény minden egyes kanyarulatát ismerte volna. Az égitestek fénye pedig olyan hűvös ragyogással árasztották el az erdőt, ami mélyen a lelkébe hatolt.
Az ismeretlen nő szavai sem hagyták békén.
„Az ősi tudást hordozod a szívedben.
Ne felejtsd el a régi tanokat és rítusokat.
Az örök nőiség ereje benned rejlik.”
Mi lehetett ez az ősi tudás, és miért rettent meg attól, hogy neki kell megtalálnia és újraélesztenie?
Őrület. Ki ő, hogy ilyen dolgokkal foglalkozzon?
Lassan elfordult az ablaktól és elindult az asztalához. A napfény szomorúan intet búcsút gesztenyebarna hajának és gyorsan végig simította dúsan hullámzó tincseit, hogy emlékét magával vihesse.
Ránézett a számítógépére, amelyen a reklámügynökséghez tartozó projekteket kezelte. Egyszerűen muszáj volt eljönnie otthonról, mert képtelen volt koncentrálni a munkájára, de nem sok sikerrel járt. Erőteljesen bosszantotta is, hiszen a határidők rohamosan közeledtek és profizmusa állandóan arra ösztökélte, hogy legyen alapos és megbízható. Ugyan tudta, szigorú elvárásokat támaszt maga felé, de valahogy eddig nem sikerült leküzdenie. Igaz nem is sokat tett az ügy érdekében.
Nagy sóhajjal huppant le a székére, amikor is nyílt az ajtó és Laura dugta be a fejét, megmentve őt a kényszerű munkavégzéstől.
– Szia. Bejöhetek? – kérdezte csilingelő hangon, miközben kíváncsiság suhant át a tekintetén, ahogy Emmát nézte.
Naná, hogy rögtön észre vette, hogy valami nem stimmel. – bosszankodott Emma
– Minden rendben veled? Fura arcot vágsz. – kérdezte óvatosan
Kósza gondolatként átsuhant Emma elméjén, hogy beszél az álmáról, de aztán elvetette, nem bonyolítva tovább a helyzetet. Amúgy sem szerette megosztani a gondjait másokkal, mert abban hitt, hogy magának kell rendezni a dolgait.
– Persze, minden rendben van. – mosolygott megnyugtatóan – Mit szeretnél?
Laura olyan volt, mint egy kíváncsi, huncut kobold. Apró, 165 centis termetével, tüskésre nyírt vörös hajával és kedves szeplőivel mindenkiben azonnal felidézte e mesebeli lények emlékét.
– Képzeld – kezdett bele hatalmas lelkesedéssel – szombaton lesz a következő meditációs est a Lótusz jógastúdióban és most egy olyan vendégelőadót hívtak meg, aki a mindennapok rítusairól, szertartásairól fog beszélni. Petra szerint ez a hölgy nagyon komoly tudással rendelkezik és hatalmas szerencsénk van, hogy pont most jár Magyarországon. Ráadásul vállalta, hogy tart nekünk egy előadást és egy rövid bemutatót is. Azt mondják, hogyha ezt a tudást elkezdjük használni, akkor varázslat költözik az életünkbe. – kacsintott egy hatalmas vigyor kíséretében a nagymonológja végén.
– Eljössz velem? – kérdezte reménykedve Laura
Emma elgondolkozva nézett maga elé. Ugyan eljárt heti rendszerességgel jógázni, de a szellemiségével és a spiritualitással nem igazán foglalkozott. Számára csak az volt a fontos, hogy a pörgős napok után le tudjon csendesedni, a testéből is le tudja vezetni a feszültséget, no meg a külsejére is büszke akart lenni. Ehhez pedig a jóga tökéletes eszköz volt számára. De amit most Laura mondott, az megrettentette. Akar ő belebonyolódni ilyen dolgokba? Mi van, ha egy olyan úton indul el, ami nem várt következmények lavináját idézi elő? Szerette az életét úgy ahogy van. Bár tudta van néhány dolog, amit meg kéne oldania, amire rá kéne néznie, de jól elvolt velük. Legalábbis ezzel nyugtatta eddig magát.
Szíve hevesebben kalimpált és érezte, ahogy izmai megfeszülnek, mint egy ugrásra kész pumának. Mi ez? Félelem vagy izgatottság? – tette fel magának a kérdést.
~~~~~~~~~~
- Vajon hogy dönt Emma?
- Elmegy a találkozóra?
- És ha igen, milyen következményekkel fog járni ez számára?
Ha érdekel a történet folytatása és tudni akarod, hogy mi lesz Emmával, akkor jelezd felém egy kommenttel.